Keménységmérő
A keménységgel elsősorban acélokat, öntöttvasat, fa- és kőanyagokat, természetes kaucsukot, gumit, műanyagot és bőrt szokás jellemezni. A keménység meghatározásának két módja van, ami kétféle mérési módszert és így kétféle keménységmérő eszközt is jelent.
A statikus keménység meghatározásakor a szilárd anyagba nyomott kemény benyomófej lenyomatának mérete az irányadó. A statikus eljárások közé sorolható például a Brinell vagy a Rockwell módszer.
Gyakoribbak azonban a dinamikus keménységmérő eszközök. Ezek működése elve, hogy a benyomófejet mozgási energiával, meghatározott távolságból a vizsgálandó anyaghoz ütik, és a visszapattanást vagy az ütőgolyó nyomának átmérőjét vizsgálják. Ide tartozik például a Poldi kalapács mérési módszere. Dinamikus keménységmérő léteznek kézi méretben, digitális kijelzővel ellátva is.