Kapacitív érzékelő
A kapacitív érzékelők, más néven kapacitív közelítéskapcsolók aktív eleme egy kondenzátor. Az ilyen érzékelők képesek érzékelni, ha az aktív, az érzékelő által lefedett zónába bármilyen fém vagy elektronikusan szigetelő anyag kerül. Nem csak a szilárd, de a folyékony, vagy porított, szemcsés anyagok kimutatására is alkalmas.
Az ilyen érzékelőknél a legnagyobb kapcsolási távolság víz, valamint földelt, elektromosan vezető anyagok használata esetén érhető el. A kapacitív érzékelők többsége potenciométerrel van felszerelve, ami lehetővé teszi az érzékelő érzékenységének beállítását. Ennek a potenciométernek köszönhetően az aktív zónába kerülő egyes anyagok detektálása elfojtható.
1. Mit akarunk érzékelni?
Kapacitív érzékelő esetén a legfontosabb természetesen annak meghatározása, hogy milyen típusú tárgyat szeretnénk érzékeltetni, és ennek megfelelően belőni a kívánt érzékelési tartományt. A kapacitív érzékelők értékelési tartománya igen kicsi, mivel általában közelítésérzékelőként alkalmazzuk. Ez általában 30 mm, de speciális berendezéseknél akár 60 mm is lehet. A legtöbb eszköz ma már állítható érzékenységű. Érdemes figyelembe venni azt, hogy a termék mellett feltüntetett érzékelési tartomány a szabványos fémes tárgyak esetén érvényes, a szerves anyagok detektálása az adott anyag víztartalmától is függ. Az érzékelhető távolságot az határozza meg, hogy az adott érzékelőnek milyen áramkörei és érzékelő diódái vannak, ezek adják a minőségbeli eltérést egyes gyártók termékek közt.
2. Milyen kivitelt szeretnénk?
Annak függvényében, hogy hová szeretnénk szerelni, figyelni kell a kialakításra és a süllyeszthetőségre. A kapacitív érzékelők általában henger vagy hasáb alakú felületek, melyek aktív oldala a lapos felület, de léteznek gömbölyű aktív felületűek is. Két fő típusuk van: az árnyékolt típusnál a működési tartomány az előlapnál van, az ilyen típusú eszközök fémbe vagy más anyagba süllyesztve szerelhetők. A másik típus a nem süllyesztett, ekkor a szenzor kiáll a házból, ezért az észlelendő anyag közvetlenül érintkezik az aktív felülettel. Ekkor az érzékelő orra elmerül a porban, folyadékban, granulátumban. Speciális készülékekre van szükség akkor, ha vízszintes vagy görbült felületen szeretnénk használni.
3. Milyen környezeti károsíthatják az érzékelőt?
Meghatározó szempontok a környezeti tényezők, mivel a kapacitív érzékelők igen érzékenyek a szennyeződésekre, vízre, nedves környezetben zavart okozhat a lecsapódó pára. Ugyanannyira fontos a környezeti hőmérséklet, amit általában megadnak a leírásban, ezért az üzemi és környezeti tényezőknek megfelelően kell választani eszközt.
4. Tokozással szemben milyen követelményeik vannak?
A tokozás anyaga akkor fontos, hogy élelmiszeriparban, feldolgozóiparban, vagy másféle területre szánjuk, ezért érdemes kikérni a gyártó tanácsát felhasználási terület megjelölésével.
5. Milyen feszültségről és milyen maximális érzékelési távolsággal működjön?
Többféle feszültségről is meghajthatóak az érzékelők, választásunkat ez elképzelt rendszer vagy a már meglévő rendszerek tulajdonságai alapján választhatjuk ki. Az érzékelési távolságot az alapján választhatjuk ki, hogy az érzékelendő tárgy milyen maximális távolságra lehet az érzékelőtől.
6. Robbanásveszélyes térbe lesz alkalmazva?
A különleges helyzeti adottságokra is gondolni kell, például TEX tanúsítvánnyal rendelkező érzékelőt kell választanunk akkor, ha robbanásveszélyes térbe akarjuk telepíteni.
7. Igen
jelentős különbségek lehetnek a különböző cégek áraiban és feltételeiben, ezért mindig több cég ajánlatát kérjük be és hasonlítsuk össze. Ezt 2
perc alatt, minden kötelezettség nélkül megtehetjük a következő
ajánlatkérő ív kitöltésével.
| Szerző: Kócsi Norbert |
